Új, mesélős blogom címe:egyetemikronikas.blogspot.com

• álomjáró | Címkék: én, mese

 Nem parázok, lazán fogom fel a dolgot. Ha elsőre nem jön össze, vagy nem úgy sikerül, ahogy szeretném, akkor visszamegyek még egyszer. Elvégre CSAK Árpád kor. Nem is egészen. A tantárgy pontos neve: Magyarország története 1000-1301-ig. És szóbeli. Tényleg nem vészes. Simán meglesz. Úgy hangzik mintha győzködném magam? Á, dehogy. Én aztán soha. Nyúlfarknyi anyag. Könnyed kocogás.

Mégis, a sajtot tettem a kenyérpirítóba és a toast kenyeret szeleteltem bőszen, de precízen egyforma csíkokra. Motoszkált bennem az érzés, hogy valami nem stimmel, de csak akkor koppant le, mi a bibi, mikor a kenyérpirító pikáns bűzzel csiklandozta érzékeny szaglószervemet.

Ennyit arról, hogy no para, no stress.

• álomjáró | Címkék: én

 Halihó, alkotásra hajlamos olvasók! :O)

Érdekes levelet kaptam a héten. Konkrétan, egy írói kihívásról. Izgalmasnak találtam és úgy döntöttem, nevezek. Egyelőre kevés a jelentkező, ezért is vetemedem arra, hogy reklámozzam. Szóval, mindenkit bíztatok akiben egy vékonyka írói véna lüktet, legalább olvassa itt el, pontosan miről is van szó.

 "Ez a kihívás lehetőséget biztosít arra, hogy a résztvevő írók kipróbálják, mennyire képesek kész karakterekkel és szituációval dolgozni. Ugyanúgy játszaniuk kell majd a karaktereikkel, mint a festőnek a színekkel. A megkötések nagymértékben korlátozzák az írókat, éppen ezért érdekes, hogy ki hogyan boldogul a helyzettel. 

 A játék lényege egyszerű: a versenyzők két csapatra oszlanak. Akik a kék csapatot választják, azoknak a nyugalomból kell konfliktust teremteniük. Akik pedig a piros csapat mellett döntenek, azoknak a veszekedésből kell békét varázsolniuk. A történeteknek kizárólag két szereplője lehet, egy (hetero) szerelmespár, akiknek a karaktere adott, de a háttértörténetüket, és hogy hogyan kerültek a megadott szituációba, az írónak kell kitalálnia. A csapatot és a karakterpárt mindenki magának választja, de a párt (nyolc különböző közül, amiket előzetesen sorsolással állítok össze) csak a jelentkezés lezárta után, a kihirdetést követően, ami a fórumon lesz egy kijelölt időpontban.

A kész műnek legalább 2500 szavasnak kell lennie, ami körülbelül 4 Word oldalnak felel meg, szimpla sorközzel és 12-es Times New Roman betűmérettel, amit 31 nappal a párok kiválasztását követően kell beküldeni.

A kihívás névtelenül zajlik, a résztvevők kilétét csak az eredményhirdetéskor fedem fel."

 Ha valakinek felcsigázta az érdeklődését, további információkat a szabályokról és a jelentkezésről a http://www.jatekaszinekkel.

gportal.hu oldalon találhat.

• álomjáró | Címkék: kihívás

 Egy újabb délelőttöt szartam el. Nem képletesen, hanem szó szerint. Ideje lenne valami olyan antibiotikumot kifejleszteni, ami csak a problémás terület bacijait nyírja ki. Így mondjuk, torokgyulladás esetén - khm -  teszem azt, szerencsétlen bélbaktériumaimank adhatnék amnesztiát. Egy csomó klotyópapírt lehetne vele spórolni! Bár, az akciós szórólapok és limonádé újságok forgalmazói tuti sikítozva kampányolnának az új gyógyír ellen. Elvégre a mosdón kívül - a környéken legalábbis - senki nem olvassa antintellektuális papírkáikat. Szar ügy.

• álomjáró | Címkék: én

  ...akkor erős kényszert éreztem, hogy sikítva veregessem a fejemet a falba. Ám miután ez elmúlt betonkemény elhatározásként ágyazódott kobakomba a gonoszdi ötlet: életemben először és utoljára én is megírom a vámpíros sztorim. Meg is tettem. Jó szórakozást hozzá mindenkinek, aki ide téved :O)

• álomjáró | Címkék: mese, új mesék

 Lejöttem apához a Zalai házba. "Öreg hiba volt" - gondoltam eddig minden látogatás végén. Hiszen mindig balhé lett a vége. Ez a látogatás kivétel. Most tartottam a számat és uralkodtam az indulataimon. Mégsem jobb érzés. 

Azt hiszem már két éve, hogy legutóbb itt jártam. És első ránézésre semmi sem változott. A nő, a két gyerekével még mindig itt van. Az egykor nekem ígért szoba továbbra is a kissrác lakhelye, aki ugyanolyan foci és számítógépbuzi, mint volt. A lány továbbra is pipi-szerű, hiába múlt el tizennyolc. Bulik, haverok, tűsarkú kiscipők. És mikor azt mondja apámnak, hogy "Feri bácsi" ugyanúgy kiráz a hideg, mint régen.

A változást a nőn láttam meg először. Fura, mert igazából már nem is emlékeztem az arcára. Olyan öregnek tűnik apához képest. (Pedig a festett haján nem látszik, hogy őszülne.) Mégis: az egész fellépése inkább emlékeztet egy nagymamájéra, semmint egy középkorú nőére... Ez volt az első nyom, aztán integetni kezdett a többi is. Az ágyam támlája félig leszakadt, az emeleti szoba szekrényeit lecserélték, a könyvek (amíg eddig sem fértek el) mintha osztódással szaporodtak volna, a pince konditeremmé változott, a kertitóba szökőkút került, a hátsó kaput (kedvenc menekülési útvonalamat) lelakatolták... 

A felismerés zuhanó betontömbként vágott fejbe: ez a hely már egy kicsit sem lehet az otthonom. Semmi keresnivalóm itt. Ebben a házban, ha nem is boldog, de egy család él. Az öcsém beleillik, de én sehogyansem. Pedig megfordult a fejemben, hogyha apa egyszer kimondaná, hogy szereti ezt a nőt és tényleg vele akar élni, vagy csak egyszerűen boldognak látnám, akkor rábólintanék és mindent besöpörnék a szőnyeg alá... Most rájöttem, hogy képtelen lennék rá.

Egy kicsit lemenekültem a kertbe, a cseresznyefa alá. A hatalmas fák élénkzöld leveleit és a békésen hullámzó mezőt bámulva született az elhatározás: többet nem jövök ide. Ez az utolsó látogatásom. Egyszerűen túl fájdalmas ilyen közelről látnom őket. Ha lenne következő, akkor nem tudnám megállni, hogy elbőgjem magam. És annak nem lenne az égvilágon semmi, de semmi értelme.

• álomjáró | Címkék: családi pillanatok, én

                 Leva lehunyja szemét, ellazítja tagjait. A lámpa fénye zavarja, de a gyertyaillatot és a halk zenét szívesen fogadja tudatába. Aztán meghallja az oktató hangját. A hatvanas, fitt nénike orgánuma se nem sejtelmes, se nem duruzsoló. Hangos, határozott, zavaró. Könnyebb lenne lemenni alfába, ha nem dumálna folyton. Sebaj, Leva követi utasításait. Amennyire tőle telik. Csukott szem, laza tagok. Azt kéne éreznie, hogy lebeg. Gondolatban elfancsalodik. Ez nem stimm. Ólomsúlyúnak érzékeli minden tagját. Aha, most közli a jóga-guru, hogy az is jó, ha úgy találja, a földbe préselődve létezik. A sportos nagymami felszólítja a csoport tagjait, hogy hagyják el testüket. Távolodjanak maguktól, induljanak sétára. Leva átmegy Tévelygőbe és elröhinti magát.

• álomjáró | Címkék: mese, tévelygő, új mesék

 Egy katona kérdezi a barátjától:

- Mondd, mivel lehetne a kimenő ruhámból kivenni ezt a csúnya foltot?

- Látszik, hogy újonc vagy. Szerezzél valahonnan öt üveg sört.

- A sör ilyen jó folttisztító?

- Ki beszél itt folttisztításról? A sört a ruharaktárosának adod, és rögtön kapsz új kimenő ruhát.

• álomjáró | Címkék: minden hétre egy vicc

See the world by DóraConFagotto featuring milly dresses

• álomjáró | Címkék: én

 Érdekes dologra bukkantam az íróasztalom egy eldugott sarkában: egy gyűrött, összefirkált füzetlapra. Rajta gyermeki gyöngybetűkkel írt fogalmazás. Az öcsém első büntetődolgozata. Azé a fiúé, akinek ma alig lehet kibogarászni a macskakaparását, aki azt, hogy "Te jössz!" egybe írja, akit manapság, nagyjából lószar sem érdekel. Majd kinövi - ezt hajtogatják. Bár lassan a leglelkesebb támogatói is kezdenek ebben kétkedni. Létezik az a fafejűség amit az ember már nem tud kinőni.

Mikor ezt a fogalmazást írta, már akkor is rosszcsont volt. De szükségszerűen durvult el ennyire a helyzet? Azt hiszem erre nincs válasz. Azért a fogalmazást bemásolom ide. Nem javítok bele semmit. Egy tízéves kisfiú műve, amiben arról kellett tájékoztatnia a tanárt, hogy mit keresett az iskolai, nagy szekrényben:

• álomjáró | Címkék: családi pillanatok, öcsém

I am wondering about a hot summer by DóraConFagotto featuring vintage inspired dresses

• álomjáró | Címkék: én

 Brigivel a beázott, kicsit penészes falú kollégiumi szobánkban ücsörögtünk millió plédbe és pulóverbe burkolózva. Tanulni próbáltunk, kevés sikerrel. Ez a vizsgaidőszak előtti utolsó héten történt. A magolást akadályozandó az ablakunk előtt munkások ténferegtek egész álló nap. A tetőcserepeket cserélték és persze, mi a tetőtérben lakunk. Így kissé olyan érzés volt, mintha közvetlen az agyunkat fúrnák és csépelnék kalapáccsal. Úgymond teljesen fölöslegesen görnyedtünk hol könyveink hol laptopunk fölé. Ráadásul iszonyat hideg volt kint is, bent is. A gondolataim el-elkalandoztak. Már ki tudja milyen eszmefuttatás következtében egy régi film ötlött eszembe. A Jégveled. Imádtam azt a filmet, és Brigi pont egy reggae számot nyomott be a gépén.

- Nem igazság! Miért nem születtünk mi Jamaicába!? - fakadtam ki felháborodottan.

- Azért, mert én már rég meghaltam volna túladagolásban - jegyezte meg nevetve Brigi, mire én unottan egy mandarint vágtam az ablaknak, a munkások figyelmét felkeltendő, miszerint ne a szájukat, hanem a kezüket járassák és csinálják már meg azt a nyamvadt tetőt. Ők nem vették az adást. Tovább ácsorogtak a cserepek helyén.

- Én viszont nem! - vitatkoztam közben Brigivel - De már nekem sem fájna.

- Mid fáj?

- Azt még nem döntöttem el.

• álomjáró | Címkék: egyetemi napjaim

 Hát, túl vagyok rajta. Négy vizsga, két nap alatt. Létezik rajtam kívül olyan hülye, aki felvesz három vizsgát egy napra úgy, hogy lenne más lehetősége is? Mindegy, végül is jól sült el. Két négyes, két ötös. Dicsekvésre méltó eredmény. Na, de amíg nem szereztem meg? Hisztis voltam, és fejfájós, gyomorgörcsös, idegbeteg. Szerintem jó páran szívesen belefojtottak volna egy kiskanál limonádéba. Kávén és csokoládén éltem, az agyam mégsem akart normálisan működni. Pedig aludtam is! Illetve megpróbáltam, csak hát a vizsgadrukk okozta rémálmoktól mindennek éreztem magam, csupán kipihentnek nem.

• álomjáró | Címkék: egyetemi napjaim

 Az esélytelenek nyugalmával indulok a harcba. Előrejósolhatóan három-null az élet javára.

• álomjáró | Címkék: napi

                 Fény nélküli komor sötétség mindenütt. Halk neszezés a bokrok alatt. Szél tépázta fák sikolya. Siető lábak csattogása az ázott avaron. Két lány fut, rohan kétségbeesetten a sűrű erdőben. Egyikük magas, komoly tekintetű, szinte felnőtt. A másik még egészen gyermek. Olykor rálép és felbukik hosszú, zöld kabátjában, de zokszó nélkül felpattan és szalad tovább. Most nincs idő nyafogni. Az idősebb néha hátranéz, szemmel tartja a csetlő-botló kislányt, de nem áll meg egy pillanatra sem. Zihálva markolássza szúró oldalát.

                "Csak még egy kicsit!" - bíztatja magát. - "Már nemsokára kiérünk. Ott biztonságban leszünk. A birtokon. A kastélyba nem jön utánunk az Ellenség. Az elátkozott hely. Oda nem követnek. Talán nekünk is távol kellene tartanunk magunkat ettől a vadontól. De sehová máshová nem mehetünk. Félek!" - a zilált gondolatok nem ütnek át a komoly arcon. A kicsi előtt nem akarja kimutatni kételyeit.

• álomjáró | Címkék: mesék, régi mesékre emlékszel-e még

 A fal másik oldalán

                Taugala csomagolt. Kívülről teljesen kiegyensúlyozott, előkelő fiatal hölgynek tűnt, viszont belül forrt benne az indulat. Legszívesebben ordítva tiltakozott volna a költözködés ellen, de egyrészt nem volt kivel, másrészt nem szerette kimutatni az érzéseit. Gondosan az utazóládájába hajtogatott két hófehér, ezüstmintával szegélyezett tógát, majd füle mögé tűrte elszabadult, világosbarna tincseit. Mélázva kibámult a nyitott ablakon.

                A kertben tombolt a hőség. Taugala épp az ilyen napokat szerette. Mikor a szikrázó napsütés elől mindenki az iskola, vagy a kollégium enyhet adó, vastag falai közé menekült. Ilyenkor övé volt az egész kert. Ha meleg volt, gyakran rótta a köröket végeláthatatlanul az oszlopcsarnok kerengőjében. Bármennyire is szerette volna, ezen a napon nem csatangolhatott szűkre szabott vadonjában. Csomagolnia kellett.

• álomjáró | Címkék: eszternek, mese, új mesék

 Tolvajok

                Srebrosetto ezüstözött falak és fényes-zöld, vadul burjánzó sövények labirintusa volt. Belvárosában tágas terek terültek el szökőkutak, oszlopcsarnokok, terebélyes házak, kisebb paloták és szűk, macskakövezett utcák között.

                A kora őszi délutánon nem sokan lézengtek a sövényekkel szegélyezett kanyargós utakon. A nap, az évszakra fittyet hányva továbbra is bőszen szurkálta perzselő dárdáival az ezüstbe öltözött várost. Aki tehette, inkább megbújt az oszlopcsarnokok és fürdők hűsében. Egyedül a főtéren volt nagy a nyüzsgés.

• álomjáró | Címkék: eszternek, mese, új mesék

 Valahol messze, messze…

                A nap magasan járt és dühödten szórta szikrázó sugarait a gazdag város cifra épületeire. Minden épeszű ember behúzódott a hőség elől hűs menedéket adó házába.

                A macskakövezett úton két izzadt, vigyorgó utcagyerek labdát rugdalt a magas, vastag kőfalnak. Egy harmadik, amolyan tizenhét éves forma suhanc lazán a falnak támaszkodott és rosszalló tekintettel figyelte kacarászó társait.

• álomjáró | Címkék: eszternek, mese, új mesék

          Vígan zuhanyoztam a kollégiumban. Ezt úgy kell érteni, hogy bőven ömlött a zuhanyrózsából a víz, ami ráadásul, ha akartam nem csak langyos, hanem meleg is lehetett.

          Épp a tusfüdős flakont helyeztem vissza a szappantartóba, mikor halottam, hogy nyílik a fürdőszoba ajtaja. "Ki lehet az?" - kérdeztem magamban - "Brigi?"

           A lelkes találgatás közben óvatosan letettem a tusfürdőt. Erre természetesen a samponom zuhanórepülésbe kezdett. Nem csak két dudás egy csárdában, hanem három flakon (tusfürdő, sampon, balzsam) sem fér meg egy szappantartóban.

           - Na basszus! - kiáltottam felháborodottan. - Miért nem bír egyszer az életben felfelé esni! - A pár másodperce fürdőszobába lépett illető kifinomultan, válogatott szavakkal felelt költői kérdésemre.

           - Baszd meg azért, mert én kicsi vagyok, és mégis, hogy a picsába szedném le a plafonról?

           "Igen. Ő a szobatársam, Brigi." 

• álomjáró | Címkék: egyetemi napjaim, én

            - Au! Ez fájt - nyögött fel Tévelygő, miközben a tarkóján növekedő púpot tapogatva, ülő helyzetbe tornázta magát.

            - Na, vakard össze magad, aztán induljunk végre - ásította egy mély, bársonyos hang Tévelygő mögött. A fejét fájlaló vándor óvatosan hátrafordult. A kopott fűben egy túlméretezett hófehér oroszlánhím nyújtózkodott unottan.

            - Salnamhal? - kérdezte homlokráncolva a nemrég földet ért vándor.

            - Személyesen - felelte színpadias főhajtás kíséretében a fenevad. Tévelygő mélyet sóhajtott és a tenyerébe temette arcát.

            "Hú a fenébe" - gondolta - "akkor megint álmodom.

• álomjáró | Címkék: mese, tévelygő, új mesék